Ahogy a felvezetőben említettem, a cikksorozat célja az, hogy egy működő algoritmust kifejlesztéséhez segítséget nyújtsak, és lehetőleg kerüljük el azokat a hibákat, amelyekkel már nagyon sokan szembesültek.
A legkönnyebb módja annak , hogy legyen egy robotunk, hogy egyszerűen vesz az ember az interneten egy már működőnek mondott programot és úgymond már le is tudtuk a problémát. Ugye azt senki nem gondolja komolyan, hogy ez ilyen egyszerű…
Egy jó programozó simán megtaníthatja a robotját, hogy adott teszt időszak alatt milyen paraméterekkel fusson a “ketyere” és már is azt látjuk, hogy a masina egyszerűen tökéletes és azonnal igent mondunk a vásárlásra. Persze később pedig azt látjuk, hogy valami nem stimmel a rendszerrel, nem úgy működik ahogy azt elképzeltük.
Természetesen vannak olyan programok,amelyek mögött tényleg komoly munka volt és jól is működnek, de ezek a robotok, algoritmusok nem a száz dolláros (egyszer megveszed és örökre jól működő) kategóriába tartoznak.
Ha ez tényleg így működik, akkor mit csináljak , mi a teendő, hogy tényleg legyen egy számomra megbízható masina a birtokomban. Rossz hírem van: marad a munka..
Akkor lássuk, hogy ezt a munkát hol is tudnánk elkezdeni:
Gondolom a hosszú, tőzsdei kereskedéssel eltöltött évek alatt sokunk elméjében kialakult olyan kereskedési szisztéma, amelyet szívesen alkalmazunk a különböző szituációkban. Előbb-utóbb felmerülhet az a kérdés, ha a stratégia adott, miért ne automatizálhatnám?
Rögtön el is érkeztünk az egyik leglényegesebb dologhoz….
Véleményem szerint, addig felesleges belekezdeni az algoritmusunk elkészítéséhez, amíg nincs a kezünkben egy többé-kevésbé jól működő stratégia, amit már hosszú ideje alkalmazunk. Ez nem csak azért fontos, mert már előre tudjuk azt, hogy milyen szituációkat kell keresni a robotunknak, hanem azért is mert rengeteg pénzt, időt, energiát és nem utolsó sorban idegességet takarítunk meg azáltal, hogy fölösleges üzletekbe nem megyünk bele. Kizárólag akkor kötünk, amikor annak értelme lehet a mi olvasatunkban. Valljuk be, egy dologban biztosan jobb a gép mint mi: ez pedig a fegyelem.
Véleményem szerint a lényeg itt rejlik valahol, mivel már félig sikeresnek érezhetjük magunkat, ha elérkezünk abba az állapotba, hogy kizárólag a stratégiánknak megfelelően cselekszünk.
Nyilván minden stratégiának vannak gyengéi, egyik stratégia sem működik minden körülmények között, de ezen is lehet majd segíteni.
A stratégia megfogalmazásánál mindig szem előtt kell tartani egy nagyon lényeges dolgot:
az adott stratégiát le kell kódolni. Hangsúlyozottan nagyon kell ügyelnünk arra, hogy ne bonyolítsuk túl a dolgot. Minél bonyolultabban fogalmazzuk meg az ötleteinket a programozónak, annak annál nehezebb dolga lesz, illetve a későbbiekben (saját tapasztalatból tudom) nekünk is. A legszebb az egészben, hogy valószínűleg nem is fog hatékonyan működni a robot. Véleményem szerint jobban járunk azzal, ha egy robot viszonylag egy egyszerű stratégiát követ, persze aminek a működését lehet finoman befolyásolni különböző feltételekkel. Esetlegesen ha van több jó ötletünk, akkor inkább készítsünk több robotot, mintsem egybe besűrítsünk mindent. Az se árt, ha egy kicsit tudunk programozói fejjel gondolkodni, mivel akkor egyértelműen megadhatjuk a programozónak, hogy mit szeretnénk.
Ebben a dologban esetlegesen tudok segítséget nyújtani, úgyhogy bátran jelezze felém azt a kedves olvasó, ha van erre igény.
Várom jelentkezésüket azon kedves olvasóimnak, akikben körvonalazódni látszik már a stratégiájuk, de bizonytalanok. Ha megtisztelnek bizalmukkal, akkor elmondom véleményemet, megosztom tapasztalataimat, hogy az adott stratégiáról.
Egy kis segítséggel közösen megfogalmazhatjuk a kezdő titánokban rejlő értékes stratégiai ötleteket, amelyek a későbbiekben kiforrott stratégiává alakulhatnak. Azt gondolom mindenkiben vannak értékes gondolatok, csak néha elkel egy kis segítség.
A következő részben ejtünk egy pár szót arról, hogy milyen dolgokra érdemes figyelni, amikor a stratégiánkat kódoltatni szeretnénk.
